2.Fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a második fejezetet. Reélem tetszeni  fog nektek. :) Kérlek titeket kommenteljen aki olvasta, hogy tudjam tetszik-e, mit változtassak rajta, stb... :)
Köszönöm! :)

Csak nektek. :D

Látlak-e még…?!

- De tulajdon képen mit meséljek? – miközben megfogtam a kamáslikat és egyesével feltettem Big Boy lábaira.
- Te is versenyző vagy? Téged hogy hívnak? Ismerős vagy valahonnan! – sikoltott fel a kislány.
- Igen én is versenyző vagyok, Maya Owen a nevem és talán az ilyen versenyekről lehetek neked ismerős.  – mosolyogtam a kislányra, majd megfordultam és odamentem Tina ládájához, amiből szintén kivettem egy fáslit, és a kamáslikat.
- Messziről jöttetek és mióta vagytok itt? – kérdezte Erik miközben úgy állította maga elé a húgát, hogy lássa ő is mit csinálok éppen.
- Stockholmból jöttünk, és lassan 2hete itt vagyunk. Jó lesz végre hazamenni. – miután ezt elmondtam, bementem Tinához is, rátettem a kötőféket, kihoztam a bokszból és kikötöttem őt is.
- Én is Stockholmban élek. Csak a családom itt él Helsingborgban, és a szabadságomat velük töltöttem. – rám mosolygott mikor épp odanéztem, mert én közben Tina farkát fásliztam.
- Minek kötöd be a farkát? – lépett közelebb a kislány.

- Mert hosszú az út hazáig, és nehogy kidörzsölje a szállítóban. – a mondatot befejezve pedig a tépőzárat össze,,ragasztottam” és késznek nyilvánítottam a fáslizást.
Még vagy 20percig beszélgettünk, közben Tinára feltettem a kamáslikat, majd Royyal is elvégeztem ugyan ezeket a műveleteket. Mikor mindennel végeztem összeszedtem a kint maradt dolgokat, beraktam a megfelelő ládákba és a ládákat egy helyre pakoltam. Visszamentem Erichez és a húgához.
- Van még kérdésed? – néztem Lisára.
- Van! – sikított fel. – Azt mondtad Stockholmban élsz, és Eric is, és mesélted, hogy van egy kiscsikód még otthon. Elmehetek egyszer megnézni? – elővette a boci szemeket és úgy pislogott fel rám.
- Persze, de majd csak a döntő után, jó? Mert addig rengeteg a dolgom. És készülni kell, mert szeretnék benne lenni a csapatban.
- Jóóóó! – elkiáltotta magát és a derekamat átölelve bújt hozzám, majd fejét felemelve mondta – Köszönöm szépen!
- De ha már így összebarátkoztatok én jövök. Megadnád a számod Maya? – ahogy Eric megszólalt, a kislány úgy engedett el és sétált vissza hozzá.
- Meg, de csak ha te is a tiédet. – és kezemet nyújtottam a telefonjáért.
Számot cseréltünk, még beszélgettünk egy kicsit, majd jött anya, hogy vihetem a lovakat, mindent felpakoltak, amiket kikészítettünk.
- Na, akkor majd találkozunk. Ne aggódj, nem felejtem el az ígéretem Lisa! Várom a hívásod Eric, hogy mikor jösztök a húgoddal. – megfogtam Royal vezetőszárat, kioldottam és felvezettem a szállítóra. Ezt megcsináltam Tinával is, majd Big Boyjal is, de mikor őt vezettem visszafordultam egy pillanatra, és intettem Ericnek meg a húgának köszönés képen. A szállító rámpáját bezártuk, beültünk a kocsiba, és elindultunk haza.

Eric szemszöge

Ez a lány…alig hiszem el, hogy alig fél óra alatt így elvette az eszemet. Nézem ahogy az autó, amibe beült kigördül a lovarda kapuin, és én csak nézek utána, kezemben a telefonommal, amibe nem rég beírta a telefonszámát is. Automatikusan nyomtam meg az sms gombot, és kezdtem el írni Mayának az üzenetet.
,, Remélem, látlak még.  Eric ”
Majd megnyomtam a küldés gombot. Időm sem volt elrakni a telefont, már jött is a válasz üzenet.
„Rajtad múlik, keresel-e még vagy csak elfelejted, hogy találkoztunk. Maya”
Ezt nem értem. Már mért felejteném el, pont Őt? Honnan szedhette ezt a badarságot?
„Már mért felejtenélek el pont Téged? Eric”
A válaszra ismét nem kellett sokat várnom, de ez sem volt sokkal meggyőzőbb mint az előző.
„Hagyjuk inkább. Majd elmondom, ha úgy állnak a dolgok. A húgodat üdvözlöm. Majd beszélünk Eric… Maya”
Írtam neki egy gyors választ, amire szintén hamar jött a visszajelzés.
„Akkor csak arra válaszolj őszintén… Látlak-e még? Eric”
„Mondtam… Rajtad múlik mi lesz a jövőben. Maya”

Közlemény :)

Szoasztok! :)
Hát a blog nem épp a leg olvasottabb :( tudom minden kezdet nehéz de akkor is, kicsit elszomorít hogy azok akik olvassák se írnak egy kommantet sem. :( De remélem ez majd alakulni fog amint kicsit nézettebb lesz a blog. következő fejezet címe: Látlak e még...?! Remélem akik olvassák , azok várják :)
puszi nektek :)
http://www.youtube.com/watch?v=cveYAhZHEX0

1.fejezet

Sziasztok! Gondolom nem vagytok nagyon oda mert ez egy lovas ÉS Saade-s történet de hát na. :) Nem lehet minden egyforma :) Remélem fogjátok olvasni és hogy fogtok kommentelni is. :) Azt hogy milyen időközönkánt lesznek a fejezetek nem tudom, változó lesz, de igyekezni fogok, de mivel a törtéetből látni én lovas vagyok, rengeteg dolgom van a versenyek miatt. :) Jó olvasást és örülnék ha legalább az első fejezethez írnátok kommentet. :)

Az álom valóra vált…

- … és az első helyezést elérte háromszoros 7,5 stílusponttal, 3 hibátlan pályával Maya Owen, Royallal,Big Boyjal és Tinával! Ezzel bekerültek a hazai olimpiai díjugrató válogatottba. A döntőre 3 hét múlva kerül sor, és ott kiderül, hogy ki lesz ebből a 6 ló és lovasa párosból, hogy ki az a 3, akik képviselhetik országunkat az idei Londoni olimpián díjugratásban! És most kérem az első helyezett felvezetésével, jobb kezes vágta után hagyják el a pályát. – mondta a zsűritagok egyike, miközben megkaptam a kék szalagot, az aranyérmet és a kupát. A meglepettségtől köpni, nyelni nem tudtam, örömkönnyek áztatták arcomat, majd miután a kupát odaadtam az edzőmnek, Marknak ráborultam Tina nyakára és elkezdtem ölelgetni, majd felegyenesedtem megfogtam a szárakat és beugrattam vágtába és mentünk egy tiszteletkört a hatalmas pályán, melyen megmérettettünk 45 lovassal. Tina élvezettel galoppozott, látszott rajta is hogy boldog az újabb kék szalagtól a kantár szárán. A kör végén visszafogtam laza ügetésbe és úgy hagytuk el a pályát. Anyáék a bokszoknál vártak ránk, és még meg se állítottam Tinát, már lent álltam mellette edzőm nyakába borulva az örömtől és hálálkodtam neki, amiért ilyen jól felkészített minket a versenyre. Anyáék is odajöttek megöleltek, gratuláltak nekünk, majd csak annyit éreztem, hogy valaki bökdösi a hátamat. Hátrafordultam és Tina állt mögöttem, és várta, hogy őt mikor szeretgetik már meg. Elmosolyodtam és megöleltem a nyakát, majd kinyitottam neki az ideiglenes bokszának ajtaját és ő besétált rajta. Bementem én is és lenyergeltem őt, levettem fejéről a kantárt és anyának adtam, hogy mossa meg a zablát majd tegye be nekem az utazó ládámba. Tinát átpucoltam puhakefével majd rátettem a kötőféket. Kimentem tőle, benyúltam a répás dobozkámba és kivettem 3 répát. Egyet adtam Tinának, majd mentem a mellette lévő bokszhoz, amiből Royal feje kukucskált ki , őt is megpaskoltam és odaadtam neki a finomságot, majd tovább mentem még egyel, ahol pedig Big Boy feje kandikált ki, csillogó szemekkel. Ő is megkapta a répáját és az ölelését.
- Maya, apád kérdezi, hogy elkezdetik e Markkal és Billel bepakolni a cuccokat a szállítóba? – jött oda anyu hozzám.
- Igen anyu, jó lenne mihamarabb haza érni, már Tina alig várja, hogy lássa Russelt. – mosolyodtam el. Russel Tina és Royal csikója, aki már 1 éves, és otthon maradt Zackkel, a másik lovászunkkal.
- Jól van akkor készítsd elő a lovakat az utazásra, és tegyél nekik a szénahálóba kaját.
- Anyu nyugi! Tudom, és még vizet is viszek nekik fel a szállítóba. – mosolyodtam el anyán.
- Na jó. Fél óra múlva hozhatod őket. Addig csinálj meg nekik mindent, mi pakolunk.
Anyu elment én pedig elkezdtem kotorászni Big Boy ládájában, amiben a cuccait tárolom szállításhoz, és kivettem a kamáslikat, és egy fáslit. Ezeket letettem a doboz tetejére, majd megfogtam a kötőfékét és feltettem rá, rácsatoltam a vezetőszárat és kivezettem a bokszból, kikötöttem őt és feltettem a kamáslikat a lábaira. Megfogtam a fáslit és a fara mögé álltam, hogy rátekerjem, védelem céljából.
- Nem félsz, hogy megrúg téged? – kérdezte egy idegen, mégis kedves hang. Oldalra néztem, de közben folytattam a fáslizást és egy napbarnított bőrű, csoki barna szemű, sötéthajú, igen csak magas srác állt majdnem mellettem. Az én 162centimmel eltörpültem mellette.
- Nem. – mosolyogtam fel rá.
- Amúgy Eric vagyok. Eric Saade, örülök, hogy találkoztunk. – mosolyogva nyújtotta a jobbját miközben bemutatkozott.
- Maya Owen, én is örülök. – balkezembe fogtam a fásli maradékát és a jobbomat nyújtottam én is neki.
- Te is az olimpiára hajtasz Maya? – nézett rám, miközben folytattam Big Boy fáslizását.
- Igen. De te nem épp nagy lovasnak nézel ki, ne haragudj. – néztem rá, még mindig mosolyogva.
- Ó én nem is. Csak a húgom el akart jönni, de azt nem tudta mikor kezdődik, így csak most értünk ide. Ezek szerint pont a legvégére értünk ki. – nézte mit csinálok a fáslival és közben magyarázott.
- Á, értem. És…hol hagytad a húgod? – fejeztem be a fáslizást és szembefordultam vele.
- Valahol itt szaladgál az épületben, nemsokára úgy is megtalál. – ravasz mosoly húzódott arcára.
- Merész vagy, hogy egy versenyistállóba így hagyod elkószálni. Van 1-2 eléggé idegbeteg ló és lova páros errefelé.
Mire befejeztem a mondatot egy 8éves kislány szaladt Eric mellé, és fogta kézen.
- Eric! Eric! Lekéstük a versenyt! De láttam az első 6 helyezett kiírását! – rángatta a lány Eric kezét és közbe ugrálva beszélt bátyjának.
- Lisa nyugi, már értesültem, hogy lemaradtunk róla, de van itt valaki, aki tud neked részletes beszámolót tartani a versenyről, persze csak ha van egy kis ideje rád/ránk. – mosolygott a kislányra majd nézett rám.
- Jaj, persze. Van pár percem, csak felrakom a lovakra az utazáshoz szükséged dolgokat. De közben mesélhetek.