1.fejezet

Sziasztok! Gondolom nem vagytok nagyon oda mert ez egy lovas ÉS Saade-s történet de hát na. :) Nem lehet minden egyforma :) Remélem fogjátok olvasni és hogy fogtok kommentelni is. :) Azt hogy milyen időközönkánt lesznek a fejezetek nem tudom, változó lesz, de igyekezni fogok, de mivel a törtéetből látni én lovas vagyok, rengeteg dolgom van a versenyek miatt. :) Jó olvasást és örülnék ha legalább az első fejezethez írnátok kommentet. :)

Az álom valóra vált…

- … és az első helyezést elérte háromszoros 7,5 stílusponttal, 3 hibátlan pályával Maya Owen, Royallal,Big Boyjal és Tinával! Ezzel bekerültek a hazai olimpiai díjugrató válogatottba. A döntőre 3 hét múlva kerül sor, és ott kiderül, hogy ki lesz ebből a 6 ló és lovasa párosból, hogy ki az a 3, akik képviselhetik országunkat az idei Londoni olimpián díjugratásban! És most kérem az első helyezett felvezetésével, jobb kezes vágta után hagyják el a pályát. – mondta a zsűritagok egyike, miközben megkaptam a kék szalagot, az aranyérmet és a kupát. A meglepettségtől köpni, nyelni nem tudtam, örömkönnyek áztatták arcomat, majd miután a kupát odaadtam az edzőmnek, Marknak ráborultam Tina nyakára és elkezdtem ölelgetni, majd felegyenesedtem megfogtam a szárakat és beugrattam vágtába és mentünk egy tiszteletkört a hatalmas pályán, melyen megmérettettünk 45 lovassal. Tina élvezettel galoppozott, látszott rajta is hogy boldog az újabb kék szalagtól a kantár szárán. A kör végén visszafogtam laza ügetésbe és úgy hagytuk el a pályát. Anyáék a bokszoknál vártak ránk, és még meg se állítottam Tinát, már lent álltam mellette edzőm nyakába borulva az örömtől és hálálkodtam neki, amiért ilyen jól felkészített minket a versenyre. Anyáék is odajöttek megöleltek, gratuláltak nekünk, majd csak annyit éreztem, hogy valaki bökdösi a hátamat. Hátrafordultam és Tina állt mögöttem, és várta, hogy őt mikor szeretgetik már meg. Elmosolyodtam és megöleltem a nyakát, majd kinyitottam neki az ideiglenes bokszának ajtaját és ő besétált rajta. Bementem én is és lenyergeltem őt, levettem fejéről a kantárt és anyának adtam, hogy mossa meg a zablát majd tegye be nekem az utazó ládámba. Tinát átpucoltam puhakefével majd rátettem a kötőféket. Kimentem tőle, benyúltam a répás dobozkámba és kivettem 3 répát. Egyet adtam Tinának, majd mentem a mellette lévő bokszhoz, amiből Royal feje kukucskált ki , őt is megpaskoltam és odaadtam neki a finomságot, majd tovább mentem még egyel, ahol pedig Big Boy feje kandikált ki, csillogó szemekkel. Ő is megkapta a répáját és az ölelését.
- Maya, apád kérdezi, hogy elkezdetik e Markkal és Billel bepakolni a cuccokat a szállítóba? – jött oda anyu hozzám.
- Igen anyu, jó lenne mihamarabb haza érni, már Tina alig várja, hogy lássa Russelt. – mosolyodtam el. Russel Tina és Royal csikója, aki már 1 éves, és otthon maradt Zackkel, a másik lovászunkkal.
- Jól van akkor készítsd elő a lovakat az utazásra, és tegyél nekik a szénahálóba kaját.
- Anyu nyugi! Tudom, és még vizet is viszek nekik fel a szállítóba. – mosolyodtam el anyán.
- Na jó. Fél óra múlva hozhatod őket. Addig csinálj meg nekik mindent, mi pakolunk.
Anyu elment én pedig elkezdtem kotorászni Big Boy ládájában, amiben a cuccait tárolom szállításhoz, és kivettem a kamáslikat, és egy fáslit. Ezeket letettem a doboz tetejére, majd megfogtam a kötőfékét és feltettem rá, rácsatoltam a vezetőszárat és kivezettem a bokszból, kikötöttem őt és feltettem a kamáslikat a lábaira. Megfogtam a fáslit és a fara mögé álltam, hogy rátekerjem, védelem céljából.
- Nem félsz, hogy megrúg téged? – kérdezte egy idegen, mégis kedves hang. Oldalra néztem, de közben folytattam a fáslizást és egy napbarnított bőrű, csoki barna szemű, sötéthajú, igen csak magas srác állt majdnem mellettem. Az én 162centimmel eltörpültem mellette.
- Nem. – mosolyogtam fel rá.
- Amúgy Eric vagyok. Eric Saade, örülök, hogy találkoztunk. – mosolyogva nyújtotta a jobbját miközben bemutatkozott.
- Maya Owen, én is örülök. – balkezembe fogtam a fásli maradékát és a jobbomat nyújtottam én is neki.
- Te is az olimpiára hajtasz Maya? – nézett rám, miközben folytattam Big Boy fáslizását.
- Igen. De te nem épp nagy lovasnak nézel ki, ne haragudj. – néztem rá, még mindig mosolyogva.
- Ó én nem is. Csak a húgom el akart jönni, de azt nem tudta mikor kezdődik, így csak most értünk ide. Ezek szerint pont a legvégére értünk ki. – nézte mit csinálok a fáslival és közben magyarázott.
- Á, értem. És…hol hagytad a húgod? – fejeztem be a fáslizást és szembefordultam vele.
- Valahol itt szaladgál az épületben, nemsokára úgy is megtalál. – ravasz mosoly húzódott arcára.
- Merész vagy, hogy egy versenyistállóba így hagyod elkószálni. Van 1-2 eléggé idegbeteg ló és lova páros errefelé.
Mire befejeztem a mondatot egy 8éves kislány szaladt Eric mellé, és fogta kézen.
- Eric! Eric! Lekéstük a versenyt! De láttam az első 6 helyezett kiírását! – rángatta a lány Eric kezét és közbe ugrálva beszélt bátyjának.
- Lisa nyugi, már értesültem, hogy lemaradtunk róla, de van itt valaki, aki tud neked részletes beszámolót tartani a versenyről, persze csak ha van egy kis ideje rád/ránk. – mosolygott a kislányra majd nézett rám.
- Jaj, persze. Van pár percem, csak felrakom a lovakra az utazáshoz szükséged dolgokat. De közben mesélhetek.