2.Fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a második fejezetet. Reélem tetszeni  fog nektek. :) Kérlek titeket kommenteljen aki olvasta, hogy tudjam tetszik-e, mit változtassak rajta, stb... :)
Köszönöm! :)

Csak nektek. :D

Látlak-e még…?!

- De tulajdon képen mit meséljek? – miközben megfogtam a kamáslikat és egyesével feltettem Big Boy lábaira.
- Te is versenyző vagy? Téged hogy hívnak? Ismerős vagy valahonnan! – sikoltott fel a kislány.
- Igen én is versenyző vagyok, Maya Owen a nevem és talán az ilyen versenyekről lehetek neked ismerős.  – mosolyogtam a kislányra, majd megfordultam és odamentem Tina ládájához, amiből szintén kivettem egy fáslit, és a kamáslikat.
- Messziről jöttetek és mióta vagytok itt? – kérdezte Erik miközben úgy állította maga elé a húgát, hogy lássa ő is mit csinálok éppen.
- Stockholmból jöttünk, és lassan 2hete itt vagyunk. Jó lesz végre hazamenni. – miután ezt elmondtam, bementem Tinához is, rátettem a kötőféket, kihoztam a bokszból és kikötöttem őt is.
- Én is Stockholmban élek. Csak a családom itt él Helsingborgban, és a szabadságomat velük töltöttem. – rám mosolygott mikor épp odanéztem, mert én közben Tina farkát fásliztam.
- Minek kötöd be a farkát? – lépett közelebb a kislány.

- Mert hosszú az út hazáig, és nehogy kidörzsölje a szállítóban. – a mondatot befejezve pedig a tépőzárat össze,,ragasztottam” és késznek nyilvánítottam a fáslizást.
Még vagy 20percig beszélgettünk, közben Tinára feltettem a kamáslikat, majd Royyal is elvégeztem ugyan ezeket a műveleteket. Mikor mindennel végeztem összeszedtem a kint maradt dolgokat, beraktam a megfelelő ládákba és a ládákat egy helyre pakoltam. Visszamentem Erichez és a húgához.
- Van még kérdésed? – néztem Lisára.
- Van! – sikított fel. – Azt mondtad Stockholmban élsz, és Eric is, és mesélted, hogy van egy kiscsikód még otthon. Elmehetek egyszer megnézni? – elővette a boci szemeket és úgy pislogott fel rám.
- Persze, de majd csak a döntő után, jó? Mert addig rengeteg a dolgom. És készülni kell, mert szeretnék benne lenni a csapatban.
- Jóóóó! – elkiáltotta magát és a derekamat átölelve bújt hozzám, majd fejét felemelve mondta – Köszönöm szépen!
- De ha már így összebarátkoztatok én jövök. Megadnád a számod Maya? – ahogy Eric megszólalt, a kislány úgy engedett el és sétált vissza hozzá.
- Meg, de csak ha te is a tiédet. – és kezemet nyújtottam a telefonjáért.
Számot cseréltünk, még beszélgettünk egy kicsit, majd jött anya, hogy vihetem a lovakat, mindent felpakoltak, amiket kikészítettünk.
- Na, akkor majd találkozunk. Ne aggódj, nem felejtem el az ígéretem Lisa! Várom a hívásod Eric, hogy mikor jösztök a húgoddal. – megfogtam Royal vezetőszárat, kioldottam és felvezettem a szállítóra. Ezt megcsináltam Tinával is, majd Big Boyjal is, de mikor őt vezettem visszafordultam egy pillanatra, és intettem Ericnek meg a húgának köszönés képen. A szállító rámpáját bezártuk, beültünk a kocsiba, és elindultunk haza.

Eric szemszöge

Ez a lány…alig hiszem el, hogy alig fél óra alatt így elvette az eszemet. Nézem ahogy az autó, amibe beült kigördül a lovarda kapuin, és én csak nézek utána, kezemben a telefonommal, amibe nem rég beírta a telefonszámát is. Automatikusan nyomtam meg az sms gombot, és kezdtem el írni Mayának az üzenetet.
,, Remélem, látlak még.  Eric ”
Majd megnyomtam a küldés gombot. Időm sem volt elrakni a telefont, már jött is a válasz üzenet.
„Rajtad múlik, keresel-e még vagy csak elfelejted, hogy találkoztunk. Maya”
Ezt nem értem. Már mért felejteném el, pont Őt? Honnan szedhette ezt a badarságot?
„Már mért felejtenélek el pont Téged? Eric”
A válaszra ismét nem kellett sokat várnom, de ez sem volt sokkal meggyőzőbb mint az előző.
„Hagyjuk inkább. Majd elmondom, ha úgy állnak a dolgok. A húgodat üdvözlöm. Majd beszélünk Eric… Maya”
Írtam neki egy gyors választ, amire szintén hamar jött a visszajelzés.
„Akkor csak arra válaszolj őszintén… Látlak-e még? Eric”
„Mondtam… Rajtad múlik mi lesz a jövőben. Maya”